Cikkek / Lapozgatom a horgászlapokat - Én nem tudom

2011-05-05 23:02:35 • Szegleti Gábor (Pharysheus)


Lapozgatom a horgászlapokat. Gyönyörű lapok ám! Itt hever mellette az ajándékba kapott csomag is. Arról győzködnek már az elején, hogy be’ jó nekem, mert bent hook horgot kaphatok, ha előfizetek! A következő oldalon pedig egy élő legenda nézi tűnődve a vizet. Elgondolom, ha ez az elő legenda tudta volna, hogy úttörő munkáját micsoda kártételre használják ma is sokat itt Vadkeleten, vajon akkor is ismernénk a Blow-Out szerelést, a Titan Vipert, és a Chocolate Malt-t?

Mivel szinte már hallani vélem a felém repülő virtuális kövek suhogását, így gyorsan leszögezem: eszemben sincs párhuzamot állítani egy országok közt semmilyen téren, sem feldicsérni egyiket, vagy kritizálni a másikat, még a horgászat kicsiny szemüvegén át sem. Ellenben a modern pontyhorgászat egyetemes értékei, eszméje, célja elvitathatatlan, írott és íratlan szabályai pedig messze túlmutatnak minden ország, horgászati metódus, és egyéni stílus keretein. Talán ezzel sikerül némileg érthetővé tenni a fenti bekezdést, s rámutatnom arra, hogy elsősorban nem(!) anyagi okai vannak az ordító minőségi, megkockáztatom: tartalmi különbségnek.

Sajtója mindennek, mindenhol, mindenkor van. Hol ilyen, hol olyan. Ám a minőség kérlelhetetlen fenntartása mellett –ami természetesen nem lehet, s talán nem is szabad, hogy „egységessé”, ISO keretek közé illeszthető legyen- rém fontos az a tény, hogy mire is használják a különféle orgánumokat, s az mit közvetít az olvasó felé. Úgy a soraiban, mint közöttük.

Talán ez érthetővé teszi, hogy miért örültem annak, hogy a „műfaj” egyik, ha nem a leginnovatívabb cégének néhány tagjával komoly interjúkat olvashattunk. De utalhatnék a kezdeti számokban közölt, itthon alig ismert guru tapasztalatait taglaló publikációkra.

A békességet és az emberi gyarlóságot figyelembe véve, nem kezdek azon hiányosságok citálásába, melyek gyakori elkövetése általában az előfizetés lemondását, meg nem újítását vonja maga után. De hadd szúrjak közbe: átfutva a téma offline sajtótermékeinek impresszumát, érdemes lenne megnézni az elmúlt öt évben a példányszámok változását illetően. Vajon miért?

Azok, akik érthető módon értetlenkednének most, igazat kell adjak. Minden csak viszonyítás kérdése. Másik, nagy múltra visszatekintő sajtótermékünk nem átall felkantározott harcsamatuzsálemet, pontyot konyhaasztalon, döglött sügeret, domolykót, compót, aranykárászokat listájára felvenni, a fogóját pedig kitüntetően meggratulálni. Mikor érnek vajon el a „sebes pisztráng a mosogatóban” –remélhetőleg- a végstádiumot jelentő állapotba? Vagy miért csak és kizárólag a kilók –és szerencsére a kor, nem-alapján dől el a díjazás?

Egy híres-neves gondolkodó örökérvényű művet szentelt „az írástudók árulása” –nak, ahogy ő fogalmaz. Magam részéről a szerkesztőknek, tulajdonosoknak, de még a nép egyszerű gyermekeként teszthorgászó szakíróknak minden tiszteletem, de nagyon el kellene gondolkodni a maguk felelősségén. „Fogd meg, és engedd vissza!” Naná! De lássuk be: ez a jéghegy csúcsa csupán. Amellett, hogy egyik sarokköve az újság felelős, értékes, tartalmas képviseletének. Mondom: egyik! A hallopásokkal, áttelepítésekkel-eladásokkal, az orvhorgászokkal, tolvajokkal, mérgezésekkel foglalkozó írások láttán nagyon örült az olvasók jobbik fele. Vártuk, hogy lesz valami. Hiszen végre terítékre került a probléma, s olybá tűnt, legalább a baj kimondásának stációjáig eljut a dolog. Aztán valahogy elszállt a dolog, mint szélben a fing.

Helyette sajnos épp a legnagyobb múltra visszatekintő újságunk régóta a szépírás-szerű erőlködésbe öli energiáit. –Lásd: Thakács-sorozat. Ami dolgaink állását tekintve maga az árulás. Mert nehezen hihető, hogy csak erre telik.
Kezdem úgy érezni, hogy a mi kis szűk területünkön is mintha szépen lassan egyoldalúvá válna az írás. Egyek márkanevek mentén, egyes érdekek mentén. Vegyük például az egyes portálok fórumaiban dúló, a legsötétebb cenzori kort idéző moderálási gyakorlatát. Értem én, hogy a fórumozó a regisztrálásával elfogadja a fórum szabályzatot, s a lapok megvétele is kvázi voks valami mellett, vagy ellen… Én nem tudom…

Szegleti Gábor

 

Szólj hozzá

Koller Péter
2012-02-08 23:00:28
„Az emberiség cselekedni ugyan a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta.
Aztán bekövetkezett az írástudók árulása, és attól fogva az emberiség már nemcsak cselekedte, de méltányolta is a rosszat.”
Julien Benda

P.Ladó
2011-05-10 12:45:06
Jaja jöhetne! Meg még sok ilyen hátha akkor nem lesz Roznak igaza. Az esbées meg... Na az is megérne egyet meg a mapoés szinészkedés!
Hajrá!

Vass Szabolcs
2011-05-08 21:49:28
Jó-jó, minden igaz, meg helyes, de jöhetne már a cikksorozat következő része is!!

Roz
2011-05-08 13:21:20
Szép, szép, csak az a baj, hogy " a kutyaugatást nem hallani az égben".

Tomasz
2011-05-07 14:51:22
Valahányszor olvasok egy ilyen vagy hasonló cikket, mindig örül a szívem és kezdek megnyugodni hogy vannak még normálisan gondolkodó, igazságérzetüket megnyilvánító emberek az országban. De azonnal egy másik érzés is elfog, mégpedig hogy hány hasonló kezdeményezés volt már ebben a beszabályozott, romlott erkölcsű világban, és mi lett a vége. Annak örülnék ha végre nem mártírként egy valaki akarná jó felé fordítani ezt és a hasonló ügyeket, hiszen egy fecske nem csinál nyarat, hanem végre tényleg összefogás lenne és egy akaratként állítanánk a szakadék szélére azokat akik nem értik meg hogy milyen károkat okoznak cselekedetükkel ennek a csodálatos és egyedülálló élővilágnak. Egyetértek hogy nem szabad elkendőzni a valódi gondokat, bajokat, már nem a kommunizmusban vagyunk, amikor még a füvet is fésülték, ordító a fejetlenség és felelőtlenség amitől minden jóérzésű, és természet szerető emberben elindul az érzés hogy "kinyílik a bicska" a zsebében, de nem mer tenni semmit, mert rögtön egy maffiával találja magát szemben és még a élettől is elveszik a kedvét. Oda jutottunk hogy az igazságot nem merik leírni és kimondani csak rébuszokban szabad beszélni, sőt már lassan kódolni kell a bejegyzéseket nehogy megégesse magát az illető... ÉN most le merem írni hogy egyik égető probléma még mindig a kisebbségi rabsicok tömkelege, hozzájuk jön a magyar rabsic aki még talán rosszabb mint sötétbarna fajtája mert okosnak hiszi magát. Remélem egyszer saját hálójukba gabalyodnak. Igen és vannak azok akik a felsőbb körökben mozognak, vagyis pénzük és eszük is van, ezért jól szervezetten telepítgetnek ide-oda szebbnél szebb példányokat, mert az nekik jó és persze a horgásznak is mert kifoghatja, és ezzel meg is van magyarázva hogy ezzel semmi gond nincs. Akkor maradjon ebben a tudatban, én meg másképp gondolom.
Valóban fel kellene használni azt az erőt amit a média jelent és próbálni terelgetni a gondolkodásmódot olyan irányba ami a természetnek nem árt, a hátat fordítókat pedig beintegrálni ( 50centi beton és rács közé).

Mucsinyi Péter
2011-05-06 12:57:25
Nekem nagyon bejött az írás! Ilyet még nagyon sokat! :)

Sajnos a mai horgász "celebek" már rossz irányba viszik a horgász társadalmat. Ez ellen sajnos nem sok mindent lehet tenni...