Cikkek / Lapozgatom a horgászlapokat - Szükség van a gyerekekre

2011-06-09 23:43:35 • Szegleti Gábor (Pharysheus)

Néha eltűnődök rajta, hogy a modern pontyhorgászatot, sőt, általában űző sporttársak érdekes módon egy jól behatárolható korcsoportba tartoznak. „Megtért” idősebbeket látni még ugyan, de gyermekhorgászok alig vannak. Vagy én járok rossz helyre horgászni, vagy tényleg ennyire kevesek választják ezt a világot a virtuális helyett? Nehéz ügy.

Nem is áll szándékomban megfejteni a dolgot, inkább csak egyfajta hangos- és együttgondolkodásra hívom a Kedves Olvasót. Nem lesz könnyű dolgunk. Gyermekekről lévén szó, nyilván más érzésekkel vagyunk eltelve, mint mondjuk a Mohosz éves közgyűlési beszámolójának elemzésekor. Érzékenyebbek vagyunk, ráadásul másféleképpen. Meg aztán, nem is tudjuk, miről olvasnánk a legszívesebben, mivel kellene foglalkozni e tekintetben? Sőt, még azt sem, hogy mivel lehetne őszinte boldog mosolyt csalni a kis arcokra most, ill. hosszú távon.

Vannak ugyan statisztikai adatok: adott évben hány állami jegyet adtak ki, engedélyt újítottak meg ifjúsági- és gyermekhorgászok számára. Egy portál szerint 2007. évre 37 000-re csökkent a számuk, s azóta is folyamatos csökkenést mutat. Pedig vizekben gazdag ország vagyunk, hely- és vízrajzi viszonyaink is kedvezőek, a piac pedig bármilyen eszközt elérhetővé tett.

De, hogy egy árnyalatnyival tovább bonyolítsam az amúgy sem egyszerű képletet, az épp a mi műfajunk: a nagy halak űzése. Távol álljon tőlem, hogy neveléselméleti, pszichológiai megfontolásokba bocsátkozva untassak bárkit. Ám mégsem megkerülhető a kérdés: mivel kezdje a gyerek, s a horgászat létráját végigjárva jusson el a „bojlizásig”, ill. a nagytestű, öreg példányok becserkészéséig, vagy elég csupán a szülői nevelés?

Ám nem elég pusztán a számadatok alapján elindulni. Sokkal összetettebb ez annál. Kezdjük mindjárt a piszkos anyagiakkal. Ahol a helyi, vagy társadalmi viszonyok nem teszik lehetővé a cseperedők számára a spiccbotos, könnyű úszós, minimális felszerelés igénnyel való horgászatot, ott biza a család nehéz helyzetbe kerül. Ha utánaszámolunk, egybotos „bojlis” felszerelés kiállítása bizony már karcolja az ötvenezret – a reklámok alapján, a divatos korszellemnek megfelelően kalkulálva…

De lássuk az úgynevezett bojlis táborokat. Nem azért, mert hangulatot akarok kelteni, nem azért, mert problémám lenne velük, nem azért, mert az ezeknek helyt adó tavak úgy általában is iskolapéldája a hazai vadkapitalista viszonyoknak. Nem. Csak úgy általában nézzünk szét az idei kínálatban, és tekintsünk vissza egy keveset a nem is olyan távoli múltba.

Nem is oly régen, amikor még necces volt a határon áthozni a frissen építtetett Armalite-okat, bizony már szerveztek efféléket. Mindenki örömmel üdvözölte a kezdeményezést, és szívet melengető volt, amikor egyik-másik lap sorjázta a tábori élményeket, emlékeket, a ragyogó arcokat. Aztán valahogyan elszabadultak a dolgok. Legalábbis amikor a 40-60 ezres díjakat láttam, kicsit úgy éreztem, - a költővel szólva: valaki tévedett.

Aztán napjainkra rendeződni látszik a dolog. Elérhetővé váltak áraiban a táborok, sőt, már válogatni is lehet közöttük. Egyetlen fájlalandó pont számomra, hogy nagyságrendekkel kevesebb sajtót kap, mint kellene. Persze, most rögtön arra gondolunk, hogy „a reklám”. Igen. Csak nem mindegy, hogy – bocsájtassék meg ez a rosszízű megfogalmazás-egy adott tábort reklámozunk, egy divatos „baits-et”, vagy egy táborszervezővel beszélget a lap a gyermektáborokról. Mert ez utóbbinak nagyobb értelmét látom, mint például a féderakadémiáról lehúzni a hatszázadik bőrt. Megkockáztatom, lesz idén annyi „bojlis tábor”, hogy egész évben átívelő sorozatot, mi több rovatot érdemelne. Mert azt hiszem, alapvetően több ez, s messzebbre mutat egy efféle rendezvény, mint amennyit egy leíró jellegű posztban általában elér.

Reménykedjünk, hogy több szó fog esni a gyermekhorgászatról a jövőben, s az egyes civil szerveződések is végre érdemi lépéseket tesznek. S egyszer talán majd az éves közgyűlési beszámolóban is kitérnek majd rá. Érdemben.

Szegleti Gábor

 

Szólj hozzá

moonshine
2011-06-24 10:50:51
Sziasztok! Phary az írás mint mindig szuper lett. 17éves vagyok átéltem pár kellemetlen percet már az ugymond "öreg szakik" miatt. Szerencsére a horgászat majd később a bojlizás olyan szinten megfertőzött hogy a rosszakaró, öntelt, egoista úgymond "bojlis,vagy.."horgászok már nem tántorítnak el az útról. Amit a gyermekhorgászoknál megfigyeltem és előbb-utóbb komoly probléma lesz az a következő két dolog: 1.Egyszerűen nem divat(sőt lassan már ciki) ha azt mondod hogy te a hétvégét horgászattal töltöd...(iskolában haverok stb. ) 2:Azok a gyermek horgászok akik mégis horgásznak húshorgászok lesznek(80%) Hogy miért egyszerű: Mert nagypapa is és apuka is az volt és hülyének tartja a sporthorgászokat és gyerek fejébe is ezt veri bele. Az én véleményem h nem kell mindenkinek "bojlis "horgásznak lennie (gyerekek és felnőtteknél is)inkább legyenek igazi sporthorgászok. Egy feeder botos, match botos sporthorgászat mégsem kerül annyiba mint a bojlizás de mégis horgászik a gyerek és visszaengedi a halat. Üdv: moonshine

Honyák Gábor
2011-06-14 22:51:14
Szia!

Köszönöm az információt, nem is tudtam hogy engedélyezi a fenekezést, hogy őszinte legyek nem olvastam utána, a helyi horgászrenddel foglalkoztam csak, azt hittem a Mohosz alapján alakították azt akkoriban ki.

Viszont ugyebár a helyi horgászrenddel gyakorlatilag kis túlzással felül lehet bírálni (szigorítani) bármit... persze ez jó is lehet, de fordítva is elsülhet...

Acws
2011-06-14 19:47:44
Sziasztok!

Gábor, gyerekjegy kérdésben, kivételesen nem a Mohosszal van a gond. Az állami gyerek horgászjegy és a Mohosz által kiadott (nagyrészt az ő vizeire érvényes) részleges gyerek területi engedély engedélyezi a fenekezést 1 bottal azon 1 horoggal és napi egy nemes halait is engedélyez elvinni.

Gábor

Honyák Gábor
2011-06-12 22:03:04
Sziasztok!

A kérdés jobban mondva témakör nagyon komplex, egyrészről a Mohosz elavult szabályai másrészről a pénz világa és természetesen a szülők munkája...

Idén egy kicsit jobban rálátok a dologra, vagy mondjuk úgy belülről látom, elvállaltam az egyik Soproni horgászegyesület elnökségét. Nálunk is az egyik legnagyobb gond a gyerekek és persze az ifik hiánya ami hosszútávú probléma és megoldást kíván....
Ha valaki vált egy megyei gyerekjegyet azzal ugyan horgászhat, de majd a helyi horgászrend is mondjuk úgy rendelkezik felette. A pénzt a szövetség kapja így nagyon sok egyesület úgy döntött, hogy tőlük halat nem vihet el gyerekhorgász.

Halak védelme ide vagy oda, el kell fogadnunk hogy a gyerek aki élete első 1,5 kg-os pontyát megfogja vagy fog pár szép dévért igen is szeretne belőle hazavinni, megmutatni anyunak...
Másrészről az egyesületi vízbe pénzből telepítenek... Mi ezt úgy hidaltuk át, hogy vehet a szülő egy kiegészítő gyerekjegyet a vizünkre amivel a gyerekhorgász vihet haza keszeget és évi két pontyot.

Látom én is hogy nagyon sok gyerek szeretne fenekezni. Szerintem a Mohosz a fenekezőhorgászatot akkoriban a nagyhalfogással kötötte össze ezért nem akarták engedélyezni gyerekeknél....
Számomra az értelmetlenség ott kezdődik, hogy nem kizárólag módszerfüggő a halméret. Egy úszós módszerrel matchbottal gyönyörűen lehet aprítani a pontyot, de egy feederrel is lehet szépen keszegezni... 5-ös gumizott spiccel is fogtunk pontyokat...

A másik ami nagyon hiányzik a gyerekek oktatása. Horgászboltosok mesélik, hogy jönnek be hozzájuk a gyerekek és ők próbálnak nekik minél többet segíteni. Amennyiben a szülő horgászik az talán még a jobbik helyzet, de elnézve a felnőtt horgászokat a vízparton, szerintem 1-2 közülük is szívesen elmenne egy horgászsuliba, vagy legalább is nem ártana neki...

Megpróbáljuk majd mi is hogy szervezünk egy-két foglalkozást hétvégenként, megmutatjuk pár módszer alapjait a gyerekeknek vagy akit éppen érdekel, kíváncsi leszek hogy milyen lesz a fogadtatás...

Fontosnak tartom a munkát és a beoltást, tanítást mert ha még abba is hagyják a horgászatot középiskolában vagy az egyetem alatt amikor jön a bulizás és a csajozás, pasizás...akkor is egyszer visszatérnek majd a vízpartra, egyszer horgász mindig horgász!

Üdvözlettel
Honyák Gábor

hammerjoe
2011-06-10 12:45:52
Szia Gyuri!

Elszomorító amit írsz!! Ez azért elég aljas viselkedés a jövőbéli horgászokkal szemben! Ekkor jön a : inkább játszok a sz.géppel effektus! Hogy kinek jó ez?? Nem értem, hogy miért fáj, hogy a gyerekek is szeretnének részesülni ebből az élményből!! Pontosan tudom, hogy mit éreznek ( két lányom van, 5, és 11 évesek, mindketten "elvetemültek" :) ), ha egy -akár- méretesebb naphal is a horogra akad! Ráadásul ezzel aztán tényleg semmi "kárt" (amúgy sem)nem tudnak tenni, csak hasznot!! És ettől fosztják meg őket. Én is évekig hadakoztam ez ellen, majd gondoltam egyet, és elvittem őket egy magántóra, ahol a kutya sem szól rájuk! Idén meg kiváltottam nekik egy kb. 1400-1500Ft-os gyerekjegyet, amiért halat is hazahozhatnának (de nem akarnak, mert "a halacskáknak a vízben jó, és nem otthon, engedjük vissza" elvre tanítottam őket.) De ehhez itt Békéscsabán, a Körös Horgász Egyesületek Szövetsége kellett, hogy megtehessem!! Felháborító, hogy egyesek milyen jogokat gyakorolnak állami vízen!!! Nagy baj van itt is......

Pető György
2011-06-10 11:38:54
Hát nem tudom, nekem horror összeg, pedig nem vagyok csóró.
Egy ilyen tábort néztem ki a gyereknek (lehet rosszat) de ott mindent a gyereknek kellett vinnie (sátor, bot, szék, kapásjelző, stb) csak a csalit adták, és így kértek asszem szűk egy hétre 80.000 Ft-ot.
Tudom drága a bojli, de ennyiért ketten elmegyünk a gyerekkel egy hétre egy sztár tóra.
Amúgy az előbbiekhez még annyit fűznék, hogy volt, hogy a gyereknek ifi jegyet váltottam gyerek engedélyre, hogy horgászhasson (ez volt a jobbik) de volt, hogy a telefonba azt mondták horgászhat a fiam egy bottal fenekezve, mire odaértünk letagadták és nem engedélyezték.
Nem beszélve, hogy ezek a tavak nincsenek eleresztve halakkal, ritkán telepítenek, plusz még kiszívják a horgászt is....
De 50 km-es körzetben ezek vannak nálunk sajnos.
Viszont megígértem a fiamnak , hogy az első egy hetes szabim alatt elviszem egy jobb helyre.
A második egy hetes szabimon viszont a Tisza tóra megyünk, na azt már nagyon várom. Talán a MOHOSZ szabályokba sem kötnek bele.