Hírek / Halzóna 2.0, avagy folytatódik!

2018-05-30 13:00:00 • Halzóna 2.0

Vasárnap este van, ülök a gép előtt és mosolygok, mosolygok, mert leírhatok pár sort, amit már rég szerettem volna. Újra indul a Halzóna!

Pár hónapja felhívott egy elvetemült pontyhorgász, hosszú évek óta ismerjük egymást -nemsokára Ti is megismeritek- és meséli nekem, hogy azon gondolkoznak barátaival, hogy kéne valamilyen honlapot csinálni, ahova fel lehet tölteni cikkeket, videókat... meséltem neki, hogy mi is minden télen beszélünk róla, hogy mekkora kár a Halzónáért és milyen jó lenne vele ismét foglalkozni... tíz perccel később megvolt az ötlet, fogjunk össze!

2008-ban egy gondolat volt, csinálni kéne egy független oldalt, horgászatok, beszámolók, tesztek, ki kéne mondani és le kéne írni dolgokat, amiket más nem mer, vagy nem tehet meg. Legyünk függetlenek, teszteljük és próbáljunk minél több hasznos információt, ötletet, gondolatot megosztani a horgászokkal.
2009 januárjában megjelent az első film és az öröm nagy volt, elkezdődött...

Gyorsan jött az első perrel való fenyegetés is, amikor megjelentek az első bottesztek.
A dobások és a horgászat mellett minden Halzónás botteszthez hozzátartozik a törésteszt, ami a jövőben se lesz másképp. Ettől kaptak frászt a nagykerek, importőrök, pedig ez se más, mint amikor egy autóval nekihajtanak egy falnak...ez is egy teszt. Az igazi értetlenkedés akkor volt teljes, amikor pl egy bot egy dobóteszten kimagasló volt, majd összetörtük egy törésteszten...most akkor ez nekik jó? vagy rossz?
Kellett kis idő mire rájöttek, hogy mi nem lejáratunk, vagy valamit futtatunk, mi egyszerűen kipróbálunk dolgokat függetlenül és legyen jó vagy rossz kimondjuk, elmondjuk véleményünk...

Mindig is fontos feladat volt számunkra a ködoszlatás. 2009-ben megjelent Dr. Mézes Miklóssal egy 3 részes interjúsorozat, ami alapmű kéne, hogy legyen minden horgásznak, egyben az is látszik mennyire fontos a megfelelő kérdések feltétele.
Ha ezt megnézi valaki magának, majd utóételnek elolvassa a Hogyhogy? Mi okból? Miért? Cikksorozatot 2010-ből, amit Dr. Robert Arlinghaus írt és talán az egyik legközérthetőbb tudományos cikk horgászattal kapcsolatban, amit lefordítottam. Akkor egyenes következménye kéne, hogy legyen, hogy a Magyar piacon óriási lenne a tisztulás csalik és a velük kapcsolatos körítések terén.

2010-ben a Soproni egyetemen végzett damilteszt is sokmindenre fényt derített...

2011-ben, amikor még a legtöbb cég, csatorna csak gondolkozott az internetes streamelésen, a Halzóna csapata élőben jelentkezett vízpartról. Élőben mutattunk versenymegnyitókat, vagy éppen beszélgettünk hosszasan csapatokkal, horgászokkal a vízparton. A többiek meg nézték:)

A Halzóna rengeteg munkával járt, szinte minden héten forgattunk és miután többünknél nőtt a munka mennyisége, sajnos a Halzónát parkoló pályára kellett állítani. 2012-ben már ritkultak a frissítések...


Ez a múlt! És mi a jövő?
Ha őszinték akarunk lenni, a Halzóna akkoriban valahol megelőzte korát.
De ha most körbenézünk a piacon, bemegyünk egy horgászboltba, megnézünk pár portált és a végén végiglapozzuk a horgászújságokat, akkor jól látszik, hogy egy Halzónának nagyobb jelentősége van, mint valaha.

Nem is szaporítom a szót, pedig még oldalakat tudnék teleírni. Elkezdünk egy kicsit fogalalkozni a Halzónával, lesznek hírek, videók, cikkek és élő bejelentkezések és persze pár változás is.

Csapatunk pár fanatista és legalább annyira őszinte és egyenes horgásszal bővült, szeretnénk őket nektek bemutatni.


Fülöp Gábor

37 éves vagyok, egész kicsi gyermekként Édesapám sokszor már az  óvodából vitt magával horgászni.
Kisgyermekként rögtön magával ragadott a vízparti élet, a természet és a halak világa!
Kesőbb hívni sem kellett, mentem magamtól is! Szépen a szenvedélyemmé vált az egész, már Ifi
horgászként elsajátítottam a fogd meg és engedd vissza szemléletet. A kilencvenes évek derekán ez
nem volt szokás, így voltak, akik megmosolyogtak, voltak, akik egyszerűen “hülyének néztek” emiatt!
A kétezres évek elejétől aztán elkezdtem csak a hajszálelőkén felkínálni a csalikat és innen már
egyenes út vezetett a pontyhorgász életformához!
Évente 90-100 napot töltök a pontyok kergetésével, egy-egy hosszabb túra mellett jellemzően
inkább az egy éjszakás horgászatokat részesítem előnyben. Soha nem tartoztam semmilyen
csaligyártó csapatához, nem voltam/vagyok támogatott horgász sem! Amit tanultam, mindent
magam szedtem össze és tapasztaltam meg a vízparton, vagy lestem el tapasztaltabb
horgászoktól! Természetes vizeket, tőzeg és kavicsbányákat, víztározókat látogatok. Lehetőség
szerint nagyobb területűeket. Egy nagy kiterjedésű víz egészen magával ragad!
Mottóm: Élvezd a vízparton töltött időt! Vigyázz a halakra! Tiszteld és óvd a természetet!
Remélem, tapasztalatommal és munkámmal sokaknak tudok segíteni, hogy eredményesebb
horgásszá válhasson!


Horváth Csaba

9-10 éves korom óta horgászom! A kezdetek kezdetén spicbottal a kezemben kergettem a halakat kisebb csatornákon és öntözőfürtökön! Kipróbáltam a horgászaton belül szinte az összes ,,műfajt", de legfőképp a pontyhorgászat mellé raktam le a voksomat! Most javarészt már csak egyesületi vizeken próbálom becsapni uszonyos barátainkat! Minden kint töltött idő új és új kérdéseket tesz fel és válaszol meg!


Szaradics Norbert

8 éves korom óta horgászom. Mivel a környezetemben senki nem űzte ezt a hobbit, mindent saját magam sajátítottam el, könyvekből, újságokból, videókból tanultam. Egy közeli öntözőcsatornán kezdtem üldözni a keszegeket, majd pár év múlva a helyi horgászegyesület kavicsbánya tavain már a pontyokat. Azóta is ezeket a tavakat látogatom előszeretettel, immáron a nagy pontyokat részesítve előnyben. Bojlizás mellett gumihalas süllőpergetéssel, feeder bottal és már egyre ritkábban match bottal is színesítem a horgászataimat. Kedvenceim a kavics és tőzegbánya tavak. Remélem, hogy tapasztalataim, praktikáim sok horgásznak hasznosak lesznek.


Jánkfalvi Gergely

 

10 évesen kezdtem horgászni egy Győrhöz közeli holtágon. Többnyire a vörösszárnyú keszegeket üldöztük paprikás kenyérrel, pici úszókkal. Olyannyira meghatározó volt a holtágon való horgászat, a titokzatos jellege, hogy a mai napig a kedvenc víztípusom, legszívesebben az öreg holtágakon horgászom.
A középiskolai évek alatt a sport okán eltávolodtam az aktív horgászattól, egészen 2006-ig, ekkor a Munkatársaim unszolására kezdtem el járni a Dunára pergetni és keszegezni. Az első években nagyon kevés eredményt könyveltem el, de az idő múlásával a tapasztalatok és az információk sokasodtak, így sikerült rátalálni a folyóvízi horgászat ízére.
2010 volt az újabb fordulópont. Ekkor az újságokban, interneten publikált „nagyponty” fogások „misztikuma” kerített hatalmába, így elkezdtem barátkozni a bojlis módszerrel. Barátoktól és ismerősöktől sok segítséget és információt kaptam. Az interneten ekkor már szintén sok témába vágó anyagot találtam, amik böngészésével akkortájt több időt töltöttem, mint magával a horgászattal. Görcsösen hittem abban, hogy létezik az a bizonyos csoda, amit sokan a mai napig is keresnek a pontyhorgászatban vagy akár a nagypontyok vadászatában. Évek teltek úgy, hogy bíztam ebben a csodában, de (természetesen) én sem találtam rá. Eközben sikerült annyira rápörögni a csoda keresésére és a versenyhorgászatra, hogy már nem tudtam eldönteni valójában miért is csinálom azt amit, mondhatni nem okozott örömet a horgászat.

Eljött az a pont 2 évvel ezelőtt, amikor változtatnom kellett a hozzáállásomon, hogy tudjam értékelni azt, amit a horgászattól, a versenyektől, a természettől és persze a halaktól kapok. Ma már bátran kimondhatom és büszke vagyok rá, hogy a vízparton eltöltött idő minden másodpercét élvezem és valóban feltölt. Nem rohanok görcsösen a kilók után, tudok örülni egy 5 kg-os pontynak is, ami egy teljes szezon egyetlen hala volt egy bánya tavon. Ennek is megvan a maga értéke és engem már az értékek motiválnak!
A célom, minél több időt a vízparton tölteni akár csak helykeresés és etetés okán, úgy gondolom, az alaposan előkészített és megtervezett munka mindig meghozza a gyümölcsét. Ezenkívül szeretném a saját tapasztalataimat, sikereimet és a kudarcaimat is megosztani a horgászokkal, hiszem, hogy mindig tudunk tanulni egymástól akár csak egy apró dolgot is, amit beépíthetünk a saját horgászatunkba!


Na, Ők lennének azok, akik tovább színesítik a Halzóna csapatát és megosztják Veletek horgászataikat, tapasztalataikat...

Mondjátok el Mindenkinek és osszátok meg Horgásztársaitokkal, folytatódik a Halzóna!

Szólj hozzá

Nincs még hozzászólás! Ez hallatlan!